Címlap

Találatok: 235

Fényképes beszámoló: HAT-20-01-0767 számú Határtalanul! Tanulmányi kirándulás hetedikeseknek pályázathoz

2020-ban az akkor 6.a és 6.b osztály tanulói és osztályfőnökeik elhatározták, hogy az osztálykirándulást külföldre szervezik, hogy megismerhessék a határon túlra került szép magyar tájakat és az ott élő gyerekeket.

Az osztályfőnökök, Fekete Györgyi néni és Rális Erika néni, a gyerekek szüleinek beleegyezésével úgy döntöttek, hogy az utazás költségeit a Bethlen Gábor Alapkezelő által meghirdetett Határtalanul! Tanulmányi kirándulás hetedikeseknek című pályázatával próbálják biztosítani.

A kirándulás pénzügyi- és programtervében a székesfehérvári Csillagösvény utazási iroda segített. A gyerekek és osztályfőnökeik választása Szlovákiára esett.

Júniusban megtudták, hogy nyertek, mehetnek kirándulni. Az örömük azonban nem volt felhőtlen, közbeszólt a Covid járvány, amely miatt a tervezett időben, 2021. májusában nem tudták lebonyolítani a kirándulást.

A pályázat megvalósítási idejét egy évvel meghosszabbították, de ősszel el kellett dönteni, megy-e az évfolyam vagy nem. A kiutazás feltételei akkor már annyit enyhültek, hogy oltott gyerekek mehettek külföldre. Sajnos azonban az évfolyam tanulóinak egy része nem volt beoltva, ezért a hiányzó helyeket más osztályokból kellett feltölteni.

A 2020/21-es tanévtől a 7.a osztály osztályfőnöke én (Sinkáné Bakonyi Hortenzia) lettem, és ezzel a projektvezetői feladatokat is megkaptam Fekete Györgyi nénitől.

Újra nekiálltunk a szervezési feladatoknak, és 2020. április 26-án ki is utaztunk Szlovákiába. Erika néni, Váradi Gyula bácsi és én kísértük a 40 gyereket.

Örömünkbe egy kis szomorúság vegyült, mivel Szlovákia április elején feloldotta a határátlépési korlátozásokat, de mivel a szervezés már nagyrészt lezajtott, az eredetileg pályázott, immár nyolcadik osztályos tanulók közül többen kimaradtak ebből a lehetőségből.

2022. április 26-án reggel 7 órakor az iskola elől indultunk lelkesen a Volf és Társa Bt. autóbuszával és tulajdonosának vezetésével a nagy útra. Székesfehérváron szállt fel sofőrünk, Robi bácsi, aki sokat viccelődött velünk, de mindig figyelt és vigyázott ránk. A kiránduláson buszunk a második otthonunkká vált.

Első úticélunk Kassa volt. Itt csatlakozott hozzánk a Szlovákiában élő honismereti vezetőnk, az ízes palóc tájszólással beszélő Varga Gábor. Nagyon sokat köszönhetünk neki: a programok időjárás miatti átszervezéseit, a fordításokat, a túravezetéseket, a sok ismeretet, amit megosztott velünk…

A költségek emelkedése miatt sajnos néhány tervezett programunkról le kellett mondanunk, ezek között lett volna a Miklós börtön is, de végül saját pénzből mégis meglátogattuk. Sok érdekes kiállítási tárgyat láttunk, megnéztük a hajdanvolt cellákat is, kipróbálhattuk, milyen lehetett lent a föld alatti sötétben lenni.

   

Sajnos II. Rákóczi Ferenc rodostói házának mását csak  kívülről tekinthettük meg, de kárpótolt bennünket a kassai Szent Erzsébet székesegyház szépsége.

 

A Rákóczi mauzóleumban II. Rákóczi Ferencre, Zrínyi Ilonára és Bercsényi Miklósra emlékeztünk. Elénekeltük a Csínom Palkó kezdetű kuruc nótát, majd néma tisztelettel fejet hajtottunk hős nagyjaink előtt.

 

A kassai dóm megtekintése után elhagytuk a várost, és Zsigrára utaztunk. Ott fellépcsőztünk az Árpád-kori Szent Lélek templomhoz, amelyben egy 13. századi Szent László király csatajelenetét ábrázoló freskót nézhettünk meg.

 

Ezután a Hotkócon található Csáky kastély lett az úticélunk. Sétáltunk a kastély körül, ahol láttuk az ott élő ápoltak által gondozott állatok ketreceit, hatalmas faragott szobrokat, a franciakertet. Ezután a kápolnába mentünk. Ott vezetőnk beszélt a kastély és kápolna történelméről, majd egy mentálisan sérült fiatal játszott nekünk a kápolna orgonáján.

 

Az utazástól és a programoktól elfáradva Szepesváraljára utaztunk, ahol elfoglaltuk szállásunkat, a Podzamok panzióban. Egyszerű körülmények között, de tisztaságban, szép kilátással Szepes várára töltöttünk itt három éjszakát.

 Az ételek ízletesek, bár néhány gyereknek szokatlan ízűek voltak. A konyhás nénik magyarul nem beszéltek, de Gábor bácsi tolmácsolása mellett mindig igyekeztek jóllakatni bennünket.

 

Az esős időjárás miatt honismereti vezetőnk tanácsát megfogadva megváltoztattuk az eredeti programtervezetet, és másnap délelőtt túrázni mentünk a Szlovák Paradicsomba. Gyönyörű tájakon vonultunk, meredek hegyoldalon, de nagyon fegyelmezetten, egymásra és vezetőnk utasításaira odafigyelve.

Három kilátóponton is jártunk, a legmagasabbról, a Tamásfalvi-kilátóról mindenki megcsodálta a gyönyörű kilátást, bár a borult idő miatt a Magas-Tátrát csak kevéssé láthattuk.

Délután, esős időben Lőcsén olytattuk a Felvidék fölfedezését. Eredetileg megtekintettük volna Csütörtökhelyen a Szent László templomot, ám az tatarozás miatt zárva tartott. Helyette a lőcsei Szent Jakab katedrálisba látogattunk. A katedrális nagyon szép volt, de fényképet készíteni nem szabadott, kint pedig az eső miatt nem készült fotó. Utána azonban kárpótoltuk magunkat a régi városháza épületében, ahol ma múzeum működik.

Gábor bácsi fordításában meghallgattuk a tárlatvezetőtől Jókai Mór lőcsei fehér asszonyának történetét, és megtekinthettük a történet igazi szereplőjéről és az írót megihlető asszonyról készült festményt, majd végigsétáltunk a múzeumon.

 

A délután utolsó programja Szepes vára volt. A felújítási munkálatok miatt sajnos a várban lévő kiállításokat nem nézhettük meg, de honismereti vezetőnk mesélt nekünk a várban folyó középkori életről, majd sétát tettünk a várfalon.

 

A harmadik napon először megtekintettük a nemrég felújított poprádi Tátraalja múzeumot, amelyet a Magyarországi Kárpátegyesület alapított. A tárlatvezető nagyon lelkesen és számunkra kissé hosszan mesélt minden korról, de csalódásunkra magyar feliratokat ebben a múzeumban se láthattunk.

 

Mivel ezen a napon végre nem esett az eső, ezért túrázni indultunk a Magas-Tátrában: felgyalogoltunk a Poprádi-tóhoz. Az összesen 12 km-es úton mindenki derekasan helyt állt, sőt néhányan nemcsak az aszfaltozott úton, hanem a havas hegyoldalban is próbára tették ügyességüket.

 

A sok gyaloglás után csapatunk kitartóbb része még egy rövid sétát tett a Csorba tó partján is.

Utolsó napunkon, miután elbúcsúztunk szállásadóinktól, Tátralomnicra utaztunk, hogy megnézzük A Magyar Kárpáti Egyesület által alapított Tátrai Nemzeti Park Múzeumot. Nagyon tetszett a sok állat, ám azt sajnáltuk, hogy csak szlovákul és latinul voltak a nevek odaírva. Magyar írást csak a Kárpáti Egyesület régi dokumentumain láthattunk.

Késmárkon az új evangélikus templomban megkoszorúztuk Thököli Imre sírját, majd megcsodáltuk a régi evangélikus fatemplomot is.

 

Elsétáltunk Késmárk várához, majd megtekintettük Thököly Imre bronz lovasszobrát.

 

Utolsó szlovákiai magyar városunk, melyet felkerestünk, Eperjes volt. Itt megnéztük a város makettjét, majd elsétáltunk a Rákóczi házig és megcsodáltuk a Szent Miklós plébánia templomot.

 

A városban eltöltött rövid szabadidő után buszra szálltunk, és élményekkel eltelve indultunk hazafelé.

Nagyon jól éreztük magunkat ezen a kiránduláson, csak azt sajnáltuk, hogy a Covid fertőzés veszély miatt nem sikerült kint élő magyar gyerekekkel találkoznunk.

Köszönettel tartozunk Magyarország kormányának, illetve a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt.-nek a lehetőségért, a Csillagösvény Utazási Irodának a szervezésért, a Volf és Társa Bt.-nek és sofőrének, Markovics Róbertnek a biztonságos fuvarozásért, a Siófoki Tankerületnek, hogy pályázhattunk és a szülőknek, akik ebben a bizonytalan időszakban is elengedték velünk gyermekeiket. Reméljük, hogy a későbbiekben is még sok diák ismerheti meg a határontúli magyar településeket és lakóit!

Fonyód, 2022. május 21.

Sinkáné Bakonyi Hortenzia projektvezető

Kategória: